Olasz meló: Email me

Üdvözlet …

... azoknak akik erre tévedtek! :))

Üdvözlet neked, kedves olvasó, aki időt áldozol arra, hogy elolvasd olaszországi kalandjainkat, élményeinket ... hogy együtt bosszankodj vagy nevess velünk... :)
Szeretném felhívni azonban a figyelmedet arra, hogy ez a "tollamból" származó iromány nem, ismétlem NEM kitalált történet ... és mindennemű hasonlóság, amit felfedezni vélsz, NEM a véletlen műve! :))

Itt kérnék elnézést azoktól a kedves blog olvasóktól, akik a hasonlóságot önmagukon vélik felfedezni ... ráillő személyleírás, név, jellem stb... ez sem a véletlen műve :) ... továbbá, elnézést kérek azért is, ha ők esetleg a dolgokat netán másképpen látták, látják ... mert mindent amit írtam subjektív ... de szívvel teli tollal ...

Utak

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk.

Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.

Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

"- Ha most valami jót kellene kívánni - mondta -, a tengerparton szeretnék a homokban feküdni, a napon, melegen és a kék eget nézni... Vette maga észre, hogy a napsütésnek milyen hangja van? Valami finom, ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?... Nem lehet kielemezni, hol kezdődik a fény, a hang, az illat, csak a hatásán érzik, hogy rabul ejt. Tökéletes mámor. Az ember testetlen lesz és szállani kezd.

Újra elsimította a haját:
- De hát az ember nem adhatja magát végképpen oda a hangulatoknak... itt az élet és az egész mást kíván, nem álmodozást, hanem cselekvést, figyelmet, számítást... szóval minden mást, mint ami én vagyok."

Móricz

Oldalak

Email me