Tudod, annyi minden történt, hogy ha szeretnék mindent leírni, egy kisebbfajta regény kerekedne belőle … de én nem vagyok író. Igaz, írtam két zenés színdarabot, de abból az egyik pantomim volt. :)) … No persze minden lehetséges. Csak ami lehetetlen az tovább tart. :)) ... mint láthatod...
Tehát Zoli és Andi. Nem voltak házastársak! Hogy a csudában alszanak egy szobában?! Na ez, óriási kérdés volt. Ezt Andi oldotta meg. Közölte Zolival, hogy nem lakhat vele egy szobában, és kész!… így szegény Zolinak mi maradt? A kanapé, a konyhában! De nem panaszkodott erre, neki nagyon is megfelelt.
Mondom, ERRE …. de minden más "ürülék" volt. … és akkor még az ő nyelvén, nagyon finoman fogalmaztam.
A szótárában olyan szavak hada állt, amelyeket én még gondolatban sem mondok ki… de az ő szókincskészletéből kiszorítottak, minden választékos, és kulturált szófordulatot. ... amikor ő beszélt, még a nem létező tapéta is levált a falról…
:)) … bár néha lettem volna átmenetileg én is hallássérült… a sors fintora, hogy ő audiológián dolgozott :)! Egyébiránt, nagyszerű nyelvérzékkel rendelkezett, nagyon gyorsan tanult, és szerette a nyelvtant, mint én :)). Alapvetően okos volt, lehetett vele megbeszélni a nyelvi kérdéseket … és volt humora is! De tudod, mit? Egy ember akinek stílusa is van! :)) … és szerencsére vannak még páran… itt van pl. Andi.
Most beszéljünk kicsit Andiról. Magunkat azért nem mutatom be, mert minket ismersz :)) kedves barátom. (lsd. kép. :))
Nos Andi. Kedves, aranyos, nagyszerű ember… kissé talán határozatlan a dolgokban való döntésekben, de nem úgy mint Zoltán. :) … Hajlamos először a dolgok rossz oldalát meglátni, és azután csak a jót. … Amikor világosságot próbálsz gyújtani fejében egy égő gyertyával, még nem biztos, hogy „vágja” a dolgokat!
Ha megpróbálod egy színpadi fényszóró fényét használni erre a feladatra akkor mintha. De ha egy világítótorony fényét használod, … akkor elhangzik a mondat: Nahát, tényleg!
Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy lassú volt az „észjárása”, hanem azt, hogy másképpen gondolkodott. Ez azért jó is volt, mert nem mindig láttuk mi sem azt az oldalt, amit ő látott. …így nagyon jól kiegészíthettük egymást. ... Ja, igen! Neki is volt humora… és ez nagyon jó volt.
Nos Andi. Kedves, aranyos, nagyszerű ember… kissé talán határozatlan a dolgokban való döntésekben, de nem úgy mint Zoltán. :) … Hajlamos először a dolgok rossz oldalát meglátni, és azután csak a jót. … Amikor világosságot próbálsz gyújtani fejében egy égő gyertyával, még nem biztos, hogy „vágja” a dolgokat!
Ha megpróbálod egy színpadi fényszóró fényét használni erre a feladatra akkor mintha. De ha egy világítótorony fényét használod, … akkor elhangzik a mondat: Nahát, tényleg!
Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy lassú volt az „észjárása”, hanem azt, hogy másképpen gondolkodott. Ez azért jó is volt, mert nem mindig láttuk mi sem azt az oldalt, amit ő látott. …így nagyon jól kiegészíthettük egymást. ... Ja, igen! Neki is volt humora… és ez nagyon jó volt.
Végre olyan emberek, rajtunk kívül, akik a nehéz helyzetekből is tudnak viccet csinálni! Az élet könnyebb volt velük röhögve Zoli fergeteges poénjain, és Andi szemrebbenés nélkül "elkövetett" tréfáin.
Alapjában véve, szerettünk velük lenni, mindketten nagyszerű és jólelkű emberek … itt kell külön kiemelnem Zoli kedvenc játékát, az ORSZÁG – VÁROS -t. Persze magyarul…. Te, azok a poénok… könnyesre röhögtük magunkat!
