Az ügynökségen Rosi közölte, hogy ugyan már, de ha nem tudnánk ezt a lakást az ügynökség bérli szerződéssel, és azt küldenek ide akit akarnak, és annyi embert, amennyit akarnak, és egyébként is ha itt lesz a lány akkor nem kell nekünk fizetni az egész lakbért.
Természetesen az augusztusi lakbért még levonták a férjem fizetéséből, és zegény Betti még a nápolyi lakbért fizette ... és még sok mást is. :( Munkát szerencsére kapott ott, ahol Angelina dolgozott, ugyanabban az intézményben. Tehát ő jött, munkával a zsebében, nekünk felmondtak, s ott álltunk munka nélkül.
Elhatároztuk tehát, hogy keresünk munkát Anconában. Elvittük minden papírunkat egy munkaközvetítőhöz, aki azonnal ajánlott nekünk állást Sassocorvaroban.
Sassocorvaro egy picinyke település a hegyekben kb. 130 km-re Anconától északra. Mintha a középkorba csöppentél volna. Várfalak, szűk utcák, mindenhol kövek, gyönyörű folyó, magas hegyek. Ha jobban odafigyelek, talán még Don Quijote szikár, lovon ülő alakját is felfedezni vélném... bár tudom, hogy ez itt nem Spanyolország.
Festői falucska, de a "világ végén", mert a buszjáratok olyan ritkák, mint északi sarkon a pálmaligetek, és egy kisebb városka is 35 km-re van. A középkori hangulatot csak a jelenkori autók zaja, és látványa törte meg, de mindegy is volt, mert nem, nem testszett. Nincs iskola Ádámnak, és lakást sem tudnak biztosítani.
Visszamentünk hát, egy másik ajánlatért.
Festői falucska, de a "világ végén", mert a buszjáratok olyan ritkák, mint északi sarkon a pálmaligetek, és egy kisebb városka is 35 km-re van. A középkori hangulatot csak a jelenkori autók zaja, és látványa törte meg, de mindegy is volt, mert nem, nem testszett. Nincs iskola Ádámnak, és lakást sem tudnak biztosítani.
Visszamentünk hát, egy másik ajánlatért.
