Mivel az a gondolat, hogy ügynökségen keresztül keressünk albérletet már akkor elhalt, mikor az öt hónapi lakbér kifizetésének bosszantó kérdése, és megválaszolása minduntalan falakba ütközött. Ez a fal pedig a pénz volt. Egy jelentéktelennek tűnő, ámde annál fontosabb aprócska részlet.
Olyan megoldást kellett tehát keresnünk, mely nem terhel minket ekkora költségekkel.
Az lehetett az oka, hogy nagyon akartuk, mert szorított az idő. Mondom az idő.. az az oka! :) Nem tudhattuk, hogy az ügynökség meddig huny szemet az fölött, hogy még mindig a lakásban lakunk. (Persze akkor még nem tudtuk, hogy férjem pénzét lenyúlták, így az valószínűleg fedezte a decemberi lakbért is, sőt még az utána következő két hónapot is.) ... és egyébként is mi is történhetett volna? Nem tudom.
Lényeg az, hogy oly ostobaságot követtünk el kollektívan férjemmel, hogy visszatekintve az eseményekre, vagy kívülállóként nézve, totál idióták voltunk, mint az a lelkes porszívóügynök aki oda is becsönget ahol még csak alapoznak! Elmesélem. Mert az okos más hibájából tanul.
Az első ingatlanközvetítő után, lemondtunk arról, hogy velük valaha is kompromisszumot tudunk kötni, vagy meg tudunk egyezni valamilyen ésszerű, számunkra megoldást jelentő szerződésben.
Megnéztük tehát a privát hirdetéseket, melyek ajánlottak mindenfélét, minden árban, minden lehetőséggel. A számunkra megfelelő ajánlatokat felhívtunk, és találkozókat beszéltünk meg az ajánlott lakások megtekintésére. Nem szaporítom a szót, mennyi lakás, milyenek stb. Lényeg a lényeg egyik sem tetszett, mert mire odaértünk a hirdetésben írt, vagy telefonban megbeszélt kondíciók, valahogy furcsa módon megváltoztak. De a legfurcsább az volt, hogy soha nem a mi előnyünkre. Vajon miért? A legjellemzőbb a lakás kondícióinak változása volt. Szobák száma, berendezés, bútorok stb. Ezt követte a bérleti díj emelkedése legalább 50 euroval.
Az egyik ilyen bicskanyitogató eset a magát matematika és angol professzornak valló úr feleségével, akik a szerződés megkötése előtt előleget akartak, a komoly szándékunkról. A hirdetésben a lakbér 650 euro volt, de mire befejezte a számolgatást 720 euro lett. Azt gondoltuk nincs választásunk. Nos, az volt a szerencsénk, hogy a fizetésünk nem akkor érkezett, amikorra vártuk, így azzal az ürüggyel, hogy ők nem tudnak várni, és már lenne jelentkező a lakásra, elálltak a kiadástól. Elkeseredtünk, de akkor még nem tudtuk, hogy milyen jó, hogy ezt "megúsztuk". Sajnos a következőt nem!
Tehát mint mondtam, felhívtam a hirdetőket és időpontot beszéltem meg velük egy találkozóra, megnézni az általuk kínált ingatlant. Az egyik alkalommal is így történt. Időpont, hely, és már mentünk is. Mondom, az idő... az a hibás!
Ez a hely nem egy lakás volt, hanem egy iroda. Akit hívtam, nem egy privát hirdető, hanem egy ingatlanközvetítő volt, aki nagy ravaszul a privát oldalon hirdetett. Nem úgy dolgozott ahogyan a többi ingatlanirodában tették. Nem a szerződéskor kellett fizetni, hanem előtte. Megmagyarázom.
Regisztrálnod kell az ingatlanközvetítő ügyfélkörébe, mint ingatlant kereső. Persze ennek remek kis dija is volt. Ám ezért a dijért olyan kondíciókkal keres neked lakásokat, milyeneket szeretnél, és megnézheted a hirdetett ingatlanokat. Szerződéskötéskor már nem kell fizetni semmit. Ám addig semmilyen ingatlant nem nézhetsz meg, és ajánlatot sem kapsz, míg ki nem csengeted ezt az összeget.
Regisztrálnod kell az ingatlanközvetítő ügyfélkörébe, mint ingatlant kereső. Persze ennek remek kis dija is volt. Ám ezért a dijért olyan kondíciókkal keres neked lakásokat, milyeneket szeretnél, és megnézheted a hirdetett ingatlanokat. Szerződéskötéskor már nem kell fizetni semmit. Ám addig semmilyen ingatlant nem nézhetsz meg, és ajánlatot sem kapsz, míg ki nem csengeted ezt az összeget.
Bár az összeg nem volt kevés, kifizettük. Mintha a fogunkat húzták volna! Ugyanis az ingatlanközvetítőknek kifizetett összegek, véleményem szerint, kidobott pénzek.
Tehát befizettük, aláírtuk, vártunk. Jöttek is ajánlatok, nem volt ezzel baj. Házacska, kertecskével, jó áron, de a tulajdonos, mivel anyukája, akit pontosan abban az intézményben helyeztek el, ahol mi dolgozunk, ki kell fizetnie az intézmény számára a díjjat, így három havi lakbért szeretne egyszerre plusz az aktuálisat. Nem volt alku. Mondanom sem kell, hogy sajnáltuk a házat a kertecskével. Mert még ha kettő havit akarna ... azt mondom ok. Ezt a lehetőséget tehát nekünk kellett visszautasítani.
Következő ajánlat második emeleti két szobás lakás. Csodák csodája a tulajdonos, ráállt arra az ajánlatra, melyet a lakbérfizetésre tettünk. Nem béreltünk még önállóan ebben az országban lakást. Mármint ügynökség nélkül. Ezért örültünk, vannak még normális emberek, akiknek nem elsősorban a pénz a fontos. Gondoltuk. A hölgy mindössze annyit kért, a bérleti szerződés elkészítése költségekkel jár, segyik felét ő, másik felét pedig mi fizessük ki, előre. Leírta milyen tételekből áll, mire mennyit kell fizetni. Rendben. Ha így működik, hát így működik, bár az összeg nem volt kevés. Kifizettük.
Sokszor, már csak akkor vered falba a fejed, amikor már késő! Mikor cselekszel, ösztönösen cselekszel, a sürgető körülmények hatására ... mondom az idő a hibás ... és hiába vagytok ketten vagy hárman, ha egyikőtöknek sem gyullad világosság az elméjében, vagy áll meg a "lúzer" tábla előtt, akkor a végzet villámsebes szárnyakon észrevétlenül érkezik. S mikor az úton felnézel és azt látod a táblán írva nagybetűvel "Game Over", na akkor az a végzet keze munkája. Olyan hangos csattanással esik le, hogy szíved belesajdul, hogy milyen hülye voltál, a fejed pedig belefájdul, a kérdésbe: "Miért?"
Szóval a tulajdonos elvitte a pénzünket, majd két nap mulva felhívott azzal, hogy a szerződést aláírhatjuk másnap délután, ezekkel és ezekkel a feltételekkel. Meghűlt bennem a vér.Nem ezt beszéltük meg! - Hogy hogy nem? - Állítja igen, dehogynem! - Mondom: Nem. Így nem tudjuk aláírni, hiszen nem tudjuk kifizetni! - Hát akkor nagyon sajnálja, de szerinte nem ezt beszéltük meg, és ha ez nem jó így a szerződésben ahogyan ő elmondta, akkor kénytelen elállni az ajánlattól. - A pénzünk? - Hát azt nem adhatja vissza, mert a szerződés elkészült, és mi voltunk azok, akik nem tartottuk magunkat a megbeszéltekhez. - Majd letette a telefont.
Azt hittem rosszul hallok. Álltam bambán és megalázottan! Majd dühös lettem, de már hiába! Szívem és a fejem is fájt. Miért?! ... s a felirat vörös, vakító fénnyel villogott a szemem előtt: Lúzer!
Felhívtuk az ingatlanközvetítőt, aki természetesen nem vette fel a telefont. Majd ki is kapcsolta azt. Elmentünk az irodába, hogy személyesen beszéljünk vele. Az iroda zárva volt. ... és teljesen üres.
Szélhámosok. ... és biztosan tudom, ha most visszaemlékszem az irodában ülők számára, nem mi voltunk az egyetlenek! De a legfájóbb az volt, hogy minket is átvertek! Nem elég a lyukas csónak, melyben éppen ülünk, még egy evezővel is fejbe vernek!
Összegzem a helyzetet: Rengeteg pénzt kidobtunk az ablakon, és még csak lakásunk sem volt. Katasztrófa.
