Nem meséltem neked arról a szerb férfiról, aki a lengyel hölgy távozása és a bolgár lány érkezése között töltött velünk néhány, bár annál hosszabbnak tűnő "borszagú" napot. Ez nagyon rossz húzása volt Simone-nak, mikor széles mosollyal belépve az ajtónkon, bemutatta nekünk az új "vendéget". A nevére már nem emlékszem, de pontosan annyira fontos ez, mint papucs orrán a pamutbojt. :)
A lakásban töltött rövid tartózkodása alatt, csak inni és bosszankodni láttuk. Ismétlem: inni és bosszankodni. Ismétlem: ha láttuk! Tehát ha azt kérdezem tőled, milyen szükségleteid vannak egy nap ... nyomban sorolni kezded, többek között: evés, ivás, alvás, tisztálkodás ... na itt álljunk meg egy pillanatra, ennél a tisztálkodásnál. Mert ez az, amit nem láttuk! Mondjuk a többit sem, de ennek hiánya kézzel fogható, akarom mondani orral érezhető volt. Ha jóhiszemű akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy "biztosan csak mi nem láttuk", de a szag, az a szag volt.
Bár inni, azt azért ivott... rendesen! Változó minőségű, változatos színű és formájú boros üvegekkel töltötte meg a szemetest. Ha egyszer gondban leszek, miszerint egy gyertyafényes, többfogásos vacsorához milyen borral is villoghatnék, na akkor majd őt hívom fel tanácsért... vagyis dehogy hívom!
Azok a pillanatok sem voltak igazán felhőtlenek, amikor otthon tartózkodott. Érkezésekor, Simone széles mosolya ellenére, a pasast első látásra inkább mondtam volna hajléktalan utcai zenésznek, mint ápolónak. /megj: nagyon diszkrét fogalmazás - a szerző:)/ Tehát mikor nagy ritkán feltűnt a folyosón, kicsit összeszorult a torkom, és mormogva hálát adtam azért, hogy nem éjfélt üt az óra és nem a város legsötétebb sikátorában vagyok, éppen hazafelé bandukolva, egyedül.
Nem sokat beszéltünk, és nem is értettük egymást. Ha azt mondanám mi, az olasz nyelv tudományának ötös skáláján a kettes szintet tudhatjuk magunkénak, akkor ő talán 0,5 lehetett. Így a "hegyezd füled" elv nem működött. Inkább a "ne hegyezd füled, mert úgy sem fontos" bárgyú mosolya mögé menekültünk.
Hirtelen érkezett, hirtelen távozott. Ő sem kapott választ azután az elvégzett meghallgatás után, amin a lengyel lány is részt vett. Ám ő gyorsabban döntött. Elment, és a lábai is vele mentek ... mi több, ők vitték el! Bár nem értem hogyan ragaszkodhattak egy ilyen nemtörődöm gazdához! :)
Most azt gondolhatod, milyen nőszemély vagyok én ... egyáltalán ki is vagyok én, hogy mindenkit kritizálok. Én inkább úgy fogalmaznék, mindenkiről megvan a véleményem, amit a tettek és cselekedetek befolyásolnak. ... na jó más is, de az emberek mindig viselkednek valahogy! Továbbmegyek! Megmondom ki is vagyok én! :)
Én vagyok az események mesélője, és leírom neked a történet szereplőit ... tudom néha szó szerint így van. De nincs ebben semmi. A történet szereplői jönnek - mennek, nem írhatom, hogy semmi nem történt, mert mindig történik valami. A semmiről nem lehet semmit írni ... az emberek pedig olyanok, amilyenek. Vannak boros üvegek, büdös lábakkal! :)
