Örömre szolgál, hogy elolvastad a legutóbbi bejegyzésem is! Köszönöm!
Felejtsd el! :)
Tehát. Legutóbbi bejegyzésem, egészen addig helytálló, míg azt nem írtam, hogy péntek reggel összecuccoltunk és elindultunk ... vagyis igaz, de nem ebben a formában.... vagyis minden igaz, de kicsit másképp. :)) Na jó, figyelj!
A nagy családi kupaktanács valóban eldöntötte, hogy összepakol, elmegy a meghallgatásra, és ha nem sikerül, akkor meg sem áll a másik állásajánlatig. Ez igaz. DE.
Összepakoltunk ugyan, de nem az autóba pakoltunk MÉG, csak a lakásban! Valóban elmentünk Padovába péntek reggel a 11:30-as meghallgatásra, de nem vittünk magunkkal semmit! A terv az volt, ha nem sikerül Padovában az állás, visszamegyünk Anconába, bepakolunk az autóba, és irány a másik város. Hát ez a nagy helyzet. Tévedtem! Ugyan már! - mondhatnád - Aprócska dolog.
A történet további "képkockái" viszont csak így tudnak a helyükre kerülni!
De mi is történt Padovában?
Természetesen elkéstünk (mint általában), de ez az olaszokat egyáltalán nem zavarta (később kiderült - mint általában :)).
Padova. Egy újabb ismeretlen olasz város ... Záporeső, sötétség, eltévedtünk ... mindezek tükrében nem festett valami jól a közelgő interjú sem. A mindezek hatására előtörő "gonosz" gondolatok ellenére, több mint 2 órai, a családfőre való várakozás után ... hurrááá, János kezdhet hétfőn!!!
Képzeletemben hirtelen szivárvány ívelt át az ég kékjén, konfettik repültek a levegőben, és a fanfárok harsonáit elnyomta a pezsgősüvegek durranása ...
Milyen csodálatos csalásokra képes az emberi képzelet! ... Képes a szürkén zuhogó esőfüggönyt színes konfettiknek látni, a villámlásokat szivárványnak, és pezsgősüveg durranásnak hallani a mennydörgést. :))
