Voltál már Velencében? Ha voltál, akkor tudod milyen az, amikor valaki azt mondja "ez olyan velencei". Egy vízre épített város, ahol az utak vízből vannak. Ahol a házak ablakai mindíg zárva, és olyan érzésed van, hogy az egész város csak díszlet, és a házak falai, és ablakai mögött csak az azokat támasztó gerendák állnak.
Ebben a városban látod azt, milyen elbűvölő tud lenni a kék virágokkal borított, erkélyig futó zöldellő borostyán, a kopott és omladozó falakon.
Elmentünk tehát egy szép őszi napon Velencébe. Fütyültünk a gondjainkra, a problémáinka, aggodalmainkra, aggályainkra ... és egyáltalán a minket körülvevő állandóan követelőző világra.
Azt tapasztaltam, hogy mindenkinek aki csak itt járt, véleménye Velencéről, az első benyomásán alapult. Ha ezt a várost büdösnek, szűknek, lehangolónak találta, akkor az is marad, és soha többet nem akar majd visszajönni.
Aki Velencét csodásan varázslatosnak tartotta első látásra, az visszavágyik. Nem tudni miért! A szűk és olykor zsúfolt utcákért? A drága üzletekért? Az alig látható Sóhajok hídjáért? A borostyános házakért, vagy a szép hidakért? ... vagy mert elmulasztott gondolázni, az úgy egyébként alkura is rávehető, bár még így is piszok drága, de kimondottan jóképű gondoliere-vel. ;) Ki tudja?
Azóta a nap óta, már ötször jártunk ebben a számunkra elbűvölő városban. Nem tudni igazán miért is! :) Talán mert a második alkalommal rájöttünk, hogy nincs "két egyforma Velence"! Minden alkalom más és más volt. Verőfényes napsűtés és árvíz, a zegzugos utcák, ahol ahány látogatás annyi útvonal ... és még így is van még olyan hely, épület, amit csak az utikönyvben láttunk ... utána. :) Tehát nem mondhatom, azt, hogy úgy ismerjük Velencét, hogy a térképét a tenyerünkre tudnánk rajzolni ... de így a jó, mert van miért még visszamenni ...
Egy alkalommal esett az eső, és árvíz volt, persze nem olyan nagy, hogy ne lehessen bemenni a Szent Márk térre. Aki már volt ebben a városban az tudja, aki nem volt még annak elmondom, hogy ez egy hatalmas tér a Dózse palota előtt, melynek két oldalán éttermek, kávéházak sorakoznak. Helyükhöz méltóan, pofátlanul drágák. De nem is ez a lényeg.
Az éttermek a szépen megterített asztalaikat a téren állítják fel, elegáns pincérek veszik fel rendelésedet, és zenészek játszanak a bejárat előtt, zongorán, hegedűn stb...
Mikor megláttam először a "körülményeket", különös érzés fogott el. :))
Képzeld magad elé.... Szépen terített asztalok, szól a hegedű, játszanak a zenészek. Fehér ruhás pincérek az asztalok körül sürögnek, mert éppen eleredt az eső, körben vííííízzz... naaa ... naaaa....! "Egek! Ez a Titanic!!!!" :)))
Nem mondom, hogy Velencét látni és meghalni, mert nem lenne igaz. Vannak a világon sokkal szebb helyek mint Velence, ezt mindannyian tudjuk, de VELENCEi csak EGY van. Biztosan érted mire gondolok ... ha voltál itt azért, ha nem voltál még itt akkor azért!
Azt tapasztaltam, hogy mindenkinek aki csak itt járt, véleménye Velencéről, az első benyomásán alapult. Ha ezt a várost büdösnek, szűknek, lehangolónak találta, akkor az is marad, és soha többet nem akar majd visszajönni.
Aki Velencét csodásan varázslatosnak tartotta első látásra, az visszavágyik. Nem tudni miért! A szűk és olykor zsúfolt utcákért? A drága üzletekért? Az alig látható Sóhajok hídjáért? A borostyános házakért, vagy a szép hidakért? ... vagy mert elmulasztott gondolázni, az úgy egyébként alkura is rávehető, bár még így is piszok drága, de kimondottan jóképű gondoliere-vel. ;) Ki tudja?
Azóta a nap óta, már ötször jártunk ebben a számunkra elbűvölő városban. Nem tudni igazán miért is! :) Talán mert a második alkalommal rájöttünk, hogy nincs "két egyforma Velence"! Minden alkalom más és más volt. Verőfényes napsűtés és árvíz, a zegzugos utcák, ahol ahány látogatás annyi útvonal ... és még így is van még olyan hely, épület, amit csak az utikönyvben láttunk ... utána. :) Tehát nem mondhatom, azt, hogy úgy ismerjük Velencét, hogy a térképét a tenyerünkre tudnánk rajzolni ... de így a jó, mert van miért még visszamenni ...
Egy alkalommal esett az eső, és árvíz volt, persze nem olyan nagy, hogy ne lehessen bemenni a Szent Márk térre. Aki már volt ebben a városban az tudja, aki nem volt még annak elmondom, hogy ez egy hatalmas tér a Dózse palota előtt, melynek két oldalán éttermek, kávéházak sorakoznak. Helyükhöz méltóan, pofátlanul drágák. De nem is ez a lényeg.Az éttermek a szépen megterített asztalaikat a téren állítják fel, elegáns pincérek veszik fel rendelésedet, és zenészek játszanak a bejárat előtt, zongorán, hegedűn stb...
Mikor megláttam először a "körülményeket", különös érzés fogott el. :))
Képzeld magad elé.... Szépen terített asztalok, szól a hegedű, játszanak a zenészek. Fehér ruhás pincérek az asztalok körül sürögnek, mert éppen eleredt az eső, körben vííííízzz... naaa ... naaaa....! "Egek! Ez a Titanic!!!!" :)))
Nem mondom, hogy Velencét látni és meghalni, mert nem lenne igaz. Vannak a világon sokkal szebb helyek mint Velence, ezt mindannyian tudjuk, de VELENCEi csak EGY van. Biztosan érted mire gondolok ... ha voltál itt azért, ha nem voltál még itt akkor azért!
