Oldalak

25. Az első nyár II.

Július végén Ági visszautazott Magyarországra, én pedig vele mentem. Első útja repülővel. Hmmm. Azokban a percekben nem ő volt a földkerekség legnyugodtabb és legvidámabb embere. Parázott rendesen, mint Piroska a farkas hasában! De túlélte! Ő is! :))  

Kis kalandunk volt Budapesten, a kispesti megállóban, mikor a repülőtérről érkező buszról leszállva, volt már úgy vagy éjfél... :))) egy idősebb hölgy megkérdezte: "Hová mentek lányok?"
Miiiii??? Lányok????!!! Egek! Már a nyelvemen volt, hogy hová. -  Elkísérjük a szemészetre! Mondhatnám azt is, hogy hízelgő volt rám nézve, hogy lánynak nézett ... de csak sötét volt, és valószínűleg rosszul látott.

Nem szeretem az ilyen szitukat! Nincs köze hozzá! Segítséget nem kértünk tőle, és éjnek évadján, miért kell az egész buszról leszálló embertömegnek tudni azt, hogy két nő éppen akkor hová igyekszik!


Akkor este egy szállodában aludtunk! Sokáig beszélgettünk és együtt reggeliztünk! Super volt, nagyon jól éreztük magunkat! 
Ági nagyon hiányzik mindannyiunknak, mikor nincs velünk. Kedves, vidám, aranyos, segítőkész, Ádám imádja a testvérét ... és azok a hisztik... !!! :)) Pótolhatatlan!
Előző bejegyzés                                                  Következő bejegyzés