Volt valami kellemes az őszben. Mint mikor a csoda fényes szeptemberi szárnyakon száll ... :)) de te ezt még nem érzed, csak az ősz furcsán kesernyés illatát az utcán, a hajnali párában, majd a reggeli sápadtag napfényben. Egy illatot ... az ősz illatát, a változás illatát. De még nem tudod mit is kezdjél vele.
De ez mind mit sem számít, mert a csoda, ő tudja mit kezdjen veled!
A férjem dolgozott, (3 hónapos szerződése volt, november 16-ig) én pedig mint írtam, állásokat kerestem, természetesen ügynökség nélkül! Gondolhatod ki vár arra, hogy csöbörből a vödörbe essen... és egyébként is, már eléggé a gdör fenekén éreztem magam, nem kezdek még lefelé is ásni!
Egyik nap azzal a hírrel érkezett haza "családunk elnöke": van több álláslehetőségem is ügynökség nélkül! - Ha te mondod - gondoltam. :)) Az történt ugyanis, hogy Ő, elmesélte a főnökének, hogy nekem még nincs munkám, így az, valamilyen csoda folytán :) megpóbált segíteni ebben. Kaptunk pár címet amelyeket megnéztünk, de egyik sem volt "szímpatikus". :) Na, most ztán' gondolhatod, hogy egy lökött nő, aki szímpátia alapján dönti el, hová menjen dolgozni, amikor nincs munkahelye, és most kellene megragadni a lehetőséget a munkakezdésre bármelyik helyen. Hát ezt gondolod Te :)) de én más vagyok! :))
Nem megyek el egy olyan helyre dolgozni, ami a "világ végén" van, mert csak egy autónk van, és a buszjárat csak a település széléig közlekedett, és az intézmény félórás sétára volt buszmegállótól, miután már utaztál odáig egy órát. ... tehát nem szímpatikus. Nem megyek el olyan helyre dolgozni, ami kívülről olyan, mint egy Velencei sétálóutca (ütött - kopott), mert az biztos, hogy keveset fizet, legalábbis kevesebbet mint "gazdagabb társai", pláne, ha még messze is van ... tehát nem szímpatikus!
Így a férjem elmesélte a főnökének, hogy a címek, amelyeket nagyvonalúan ajánlott "válogatós feleségének", mind a sűllyesztőbe kerültek. Ezek után egy telefonszámmal érkezett haza. Egyik ismerősének száma, aki mint coordinatore dolgozik az egyik padovai intézményben ... próba cseresznye ... vagyis, akarom mondani az ősz illata.
Felhívtam. Megbeszéltünk egy találkozót, ahol kitöltöttem a jelentkezési lapot, és beadtam a kért dokumentumokat, és ígérte, hogy az intézmény pár napon belül felhív majd egyeztetni egy időpontot a felvételi beszélgetésre. Valóban felhívtak pár napon belül. Elmentem a beszélgetésre. Azt, hogy felvettek e, legnagyobb sajnálatomra nem közölték, tehát az állásom az a nagy semmiben, a halványan derengő lila ködben leledzett. Viszont azt ígérték, hogy az eredményről, és ha felvettek akkor a munkakezdés időpontjáról is, telefonon értesítenek. OK!
... és eszembe jutott Candide. Tudod, Volteire szatírája az optimizmusról, ami mellesleg nagyon jó kalandregény, már persze, ha érted azt, amiről szól. Meg kell mondjam neked hogy többszöri nekifutásra és pár elemzés végigolvasása után már dereng valami a halvány lila ködöt tartalmazó dunsztos üvegben. Ugyanis első olvasásra dunsztom sem volt értelméről, bár akkor lehettem vagy 15 éves.
"... minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon"
