A búcsú Nápolytól, könnyebb volt mint gondoltam… ellentétben a bőröndjeimmel! Kedves lakótársaim kísértek el a vasútállomásra … és önfeláldozóan cipelték a 2 bőröndömet … nem kértem, de akarták, és nagyon jól esett … ! Felszálltam tehát a vonatra, és egy Rómában történő átszállás után, röpke 7 óra múlva feltűnt előttem Ancona cseppet sem szép vasútállomása… de kit érdekelt akkor ez a dolog … dobogott a szívem – mint egy csitrinek az első randevún – hogy újra láthatom a férjem, igaz csak később, mert dolgozott még.
De ez, még egyszer 7 órának tűnő várakozás volt a pályaudvaron, holott nem volt több egy óránál!
Végre megérkezett … a főnökével! Rendes főnök! Hazavitt minket, bőröndöstől, férjestől… és közölte, hogy 2 hét múlva van állása számomra abban az intézményben, ahol a férjem dolgozik. … és hogy jó lesz e. NANÁ! Naná, hogy JÓ!
Ki ne szeretne egy tengerparti városban élni, tengerre néző hatalmas, szépen berendezett, modern lakásban … 10 percre a tengerparttól! Egy ilyen lakást bérelt az ügynökség! Természetesen nagyon örültem mikor megláttam az ablakból a kilátást – ami azzal járt együtt, hogy ha reggel nem kellett dolgoznunk, akkor láthattuk a napfelkeltét!
A lakásban 2 szoba, hatalmas nappali, konyha, ebédlő, konyhai felszerelések pl: mosogatógép, edények… stb. hatalmas bőrkanapék a nappaliban, az ebédlőben a körasztal akkora volt, hogy nem értük el a közepét … festmények a falakon, nagy erkély, ágynemű, mosógép, szép fürdőszoba … stb … a teljesség igénye nélkül – ellentétben a Nápolyban hagyottal – minden volt amire szükségünk volt… még több is. Történetesen azzal a román lánnyal volt több, aki szintén ebben a lakásban lakott. …
