Miután abban a biztos tudatban voltunk, hogy az állás ok, a lakás ok, a férjem, felvette a kapcsolatot telefonon, azzal a szerb hölggyel, aki abban a lakásban lakott ahová vasárnap, reményeink szerint, érkeznünk kellett volna. Felkerestük tehát a kolléganőt, aki már a lépcsőházban felvilágosított minket, hogy abból amit az ügynökség a lakással kapcsolatban mondott, abból mindössze annyi igaz, mint láthatjuk, hogy a lakás létezik.
Már meg sem lepődtünk! Talán csak egy kicsit ... az is csak az elején volt meglepődés, mert hirtelen utána gyilkos indulat vette át a helyét.
Az igaz, hogy a lakás létezik, teljes mértékben. Az is igaz, hogy a szerb kolléganő ott lakik. Az is igaz, hogy a lakás nagy és van nekünk egy külön szoba is. ... de ez csak a szépen festett kép kerete!!!
A lakásban a hölgy a családjával lakik, így négyen vannak a 3 szobás lakásban. A három szobából az egyiket nem használják. Tehát valóban van egy külön szobánk, csakhogy azért nem használják azt a szobát mert nincsenek benne bútorok, az a szoba üres! Az ágyakat amelyeken alszanak - pontosan 4 - azokat egytől egyig ők vették, és nincs több ágy, csak egy kanapé. A berendezést tekintve hozzá kell tennem, hogy a mosógép, az edények, az evőeszközök a konyhában, a TV, az ágynemű ... nos az is mind ennek a családnak a tulajdona.
Ez a teljes kép ... szép színes kerettel!!!
Jó hírnek mondható az a dolog, hogy a család hétfőtől 4 napig elutazik valahová, így szabaddá válik a lakás, ezalatt viharos gyorsasággal kell a hiányzó dolgokra megoldást találnunk. Legfőképpen a vasárnap este gondolata volt izgalmas, ágyak nélkül, hétfő délutáni munkakezdéssel... Persze nem csak a hiányzó dolgokra kellett gondolni. Az életünk folytatódik ismét egy olyan helyen ahol már szintén lakik valaki, mint Nápolyban, vagy mint Anconában. Nos itt, történetesen egy egész család lakik már egy ideje, a saját életét élve. Gondolj bele, ha hozzád költözne valaki, akit nem is ismersz, és nincs más választásod, hagynod kell. Hát ez a család sem fogadta ezt a helyzetet felhőtlen örömmel.
Szerencsére nem ejtettek minket a fejünk lágyára, különösképpen a férjemet nem. Anconába visszaérve, használta a fejét és az internetet :)) foglalt egy szobát az egyik hotelben Padovában. Mivel minden cuccunk összepakolva állt a lakásban, szombaton még "búcsúzóul" lementünk a tengerpartra ... mert azt annyira szeretjük :))
Vasárnap. Vigyázz Padova jövünk! :))
