A házaspár hölgy tagjával liften mentük a harmadik emeletre. A férfiak a lépcsőn. Megkérdeztem tőle, ki a férfi akivel érkeztünk. Hát öö... egy ügynök. Na szép kilátások! Megint! Tehát mindegy mert így is, úgy is kell egy ügynöknek is fizetnünk. Nem túl jó hangulatban léptem be a bejárati ajtón.
A csodásan világos lakás szépen berendezve. Új bútorok az IKEA-ból. Felújított fürdőszoba, új festés. Tisztaság, rend fogadott minket. Tányérok a tiszta és felújított konyhában. Függönyök az ablakokon minden szobában. Szőnyeg a padlón. Terítő és virág az asztalon. Oly melegség öntött el, hogy azt hittem menten szétolvadok ...
A neheze azonban még hátravolt. A szerződés. Vajon hajlandó e ez a szímpatikus házaspár arra az alkura melyet ajánlunk? Meg kellett próbálnunk. Nem tudtunk kifizetni 4 hónapot - a három havi kaukciót és az egy havi bérleti díjat - sőt még hármat sem egyszerre, hiszen még nem volt mindkettőnknek fizetése, csak februártól. Az alku az egy hónapi lakbér kifizetésére és februárban a három havi kaukció egyszerre történő kifizetésére vonatkozott.
A házaspár elsőre, gondolkodás nélkül elfogadta az ajánlatot. Nem kértek sem előleget, sem előre a szerződés költségeit. Megbeszéltük az időpontot, két nap múlva itt, ebben a lakásban találkozunk, aláírni a szerződést. Ugrálni tudtam volna, de nem tehettem.
Azt a látszatot kellett keltenem, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy elégedettek vagyunk a lakással, és a kondíciókkal. Nem rohangálhattam a lakásban fel s alá, azt kiabálva nem megyünk a rácsos lakásba, nem megyünk a rácsos ablakok mögé! Pedig, ha csak egy kicsit a fejembe látott volna ez a higgadt, csendes, szímpatikus hölgy láthatta volna, hogy pontosan ezt teszem!
Ez helyett csendesen beszélgettünk a nappali kanapéján.
Már csak az ügynöknek fizetendő összeg okozott gondot, de nem sokáig. Míg én a feleséggel beszélgettem, addig a közvetítő beszélt a férjemmel, aki később elmondta, hogy az ügynök nem hivatalosan közvetített. "Hmm. A ravasz agy." Így csak meghatározott összeget kért mindkét féltől. Ó de szerettem volna ezt is megúszni! Nem fizettünk már eleget? Legutóbb csak rá! De nem volt mit tenni. Ez volt az a lehetőség amire vártunk, nehogymár egy ilyen "apró - cseprő" dolog, mint a közvetítőnek történő haszontalan pénz kifezetése miatt tegyük lapátra ez az üzlet is. De meg kell hagyni ügyes húzás volt. Üzleti.
Harmadnap tehát találkoztunk. ... és újra csak megtörtént. Nem azt a szerződést készítették el, melyet megbeszéltünk. Egy sokkal jobbat! :)
Mit is mondtam neked a láthatatlan kézről, mely minden akadályt elsöpör, hogy továbbléphessünk? Ez a kéz most olyan szerződést íratott, mely számunkra sokkal kedvezőbb, és nem lehetett nem aláírni.
Az irat szerint január 15-től lakhattunk a lakásban, de lakbért csak az első egész hónaptól, vagyis februártól kellett fizetni. Egy hónapot. Majd minden második hónapban plusz egy - egy hónapi kaukciót, amíg mind a három havi törlesztődik. Ha elköltözünk visszafizetik, állt a szerződésben.
Hát nem fantasztikus? Kérsz az Úrtól valamit, de sokkal jobbat kapsz. :)
Előző bejegyzés Következő bejegyzés