A munka tetszett, a 3 műszak ellenére is. Munkatársaink lengyel, idősebb korosztálybeli nők 4, olasz férfi ápoló 1, albán fiú 1. Továbbá, segédszemélyzet, akiknek Magyarországon most szociális asszisztens a nevük, itt röviden OSA. Nem szeretnélek untatni a munkánk részleteivel, ezért erről többet nem is írok.
Írok neked a munkatársainkról egy keveset. Az OSA csapat, szakképzetlenek, és mind olaszok. Voltak köztük segítőkészek, s voltak olyanok, akik rohantak a főnöködhöz ha valamit elrontottál és ők észrevették. Alapjában véve lenéztek minden külföldit. Próbáltam ezt a dolgot megérteni! Csak azért nem vagyok "egyenrangú" vele, mert nem beszélem az ő nyelvét? Vagyis, dehogynem, csak MÉG nem elég jól. Ők egy szót sem tudnak magyarul! Mi legalább "vartyogunk" valamit a nyelvükön!Azt hiszem nehéz azt megérteni, hogy életünk van, saját! Gondolataink is vannak! Saját! ... és ez, megy nélkülük is! Magyarul!
Az olasz ápoló természetesen kicsit fennhordta az orrát, olasz lévén, és természetesen ő mindent mindenkinél jobban tudott. Az albán fiú csendes és kedves volt, de dolgozni azt nem nagyon szeretett. Valahogy mindig úgy állt a munkához, hogy más is hozzáférjen, de ezt olyan észrevétlenül tudta művelni, hogy szinte senkinek sem tűnt fel ... mondom ... szinte.
A lengyel kolléganők, eléggé vegyes társaság volt. Mindenkit utáltak, még egymást is. Egymást kifejezetten! Eleinte minket is ... kifejezetten! Meg kellett mutatnunk, hogy nem most jöttünk ki az iskolából, sem le a falvédőről.
Hat hónapi közös munka után (merthogy ennyi időre szólt a szerződésünk), egész jól kijöttünk egymással, vagy rájuk hagytuk ... így volt azzal a hölggyel is, akivel egyébként ezen idő alatt nem tudtunk "megbarátkozni"... Sem a munkájával, sem a stílusával, sem az egész lényével.
Képzelj el egy olyan személyt, aki mindig mindent jól akar csinálni - ez eddig rendben is van. Megcsinálja a dolgokat - ez is rendben van. 100%-ban hiszi azt, hogy jól - talán itt érezhető némi sántítás a dologban. S a végén egy balfácán, akin mindig segíteni kell - de állítja ő jól csinálta, mert idősebb, van tapasztalata ... és egyébként is jól beszél olaszul, tehát - nem hibázhat. Mondja ő, de a tények sajnos mást mutattak ... a segítséget pedig nem ismerte el, és nem fogadta el.
Ezzel a boldogtalan és szétszórt kolléganőnkkel még összehozott minket a sors ... történetesen együtt kellet vele laknunk egy kis ideig, ami számunkra hónapoknak tűnt, és akivel szintén "bolondját járatta" az ügynökség ... de ez egy másik, egy későbbi történet.
Ezzel a boldogtalan és szétszórt kolléganőnkkel még összehozott minket a sors ... történetesen együtt kellet vele laknunk egy kis ideig, ami számunkra hónapoknak tűnt, és akivel szintén "bolondját járatta" az ügynökség ... de ez egy másik, egy későbbi történet.
Tehát 6 hónapos szerződést kaptunk, pontosabban július végéig. De hogy egészen pontos legyek az ügynökségnek volt szerződése az intézménnyel, így dolgozhattunk mi ott, és a lengyelek. (Azt el is felejtettem mondani, hogy ők is az ügynökséggel dolgoztak.) Főnökünk mondogatta nekünk, mivel jól dolgozunk, valószínűleg meghosszabbítják majd ezt a szerződést, és ő, kinek szavára hallgat az igazgató, javasolni fogja ezt. Ennek mi nagyon örültünk, de a dolgok egész más irányba haladtak, mintsem, hogy ez megvalósulni látszódjék.
Történetesen az intézményt megvásárolta egy nagyobb "hal". A tulajdonos váltás azzal kezdődött, hogy leváltották az igazgatót, és a főnökünket, majd azzal folytatódott, hogy leváltották azt az ügynökséget, amellyel a szerződéseket addig kötötték. Vagyis a mi ügynökségünket!
