24. Az első nyár I.

Furcsa dolog ez! Álmodni arról, hogy azt tervezed, tengerparton szeretnél nyaralni... ahol a homokos parton heverészve lábad nyaldossák a hullámok, és közben lágy szellő simogat... majd felébredve körbenézel... s azt veszed észre, hogy már ott vagy! Egy óriási félszigeten, körben tengerparttal... :)) ... és úgy hívják Itália. :)

A "Hová menjünk nyáron nyaralni?" kérdésre felírt listából kihúztuk Olaszországot! Sőt! Bele sem tettük! Hogy miért? Mert már itt vagyunk!  Ez nem "különleges" program a "Nyaraljunk Olaszországban!" Hiszen úgyis elmegyünk itt oda, ahová szeretnénk, különösebb nagy tervezések és szervezések nélkül! Ha érted mire gondolok... mintha te azt mondanád, hogy "Nyaraljunk Magyarországon"! Nem mondasz ilyet, igaz? :))
Azt mondod, hogy "Leugrunk a Tiszához...! Jöttök?" De azt nem mondod, hogy "Leugrunk Kenyába! Jöttök?"

Nos, tehát megérkeztek a gyermekeink Ági és Ádám ... a legnagyobb öröm volt számunkra! "Mert a gyermek minden örömök forrása!" ... és tombolt a nyár teljes erővel. "Csokibarnák" lettünk a parton töltött napozások eredményeképpen. Gyermekeink olasz srácokkal ismerkedtek meg, természetesen fiukkal. Angolul beszélgettek, és közös programokat is szerveztek együtt, nagyon jól érezték magukat. :)

A velünk töltött idő az, ami számunkra a legszebb nyári ajándék számunkra. Az, hogy itt vannak és együtt lehetünk. Tenger, napfény, pizza, shopping. ... és az együtt röhögések.

Természetesen mi dolgoztunk, délelőtt vagy délután, így az is előfordult, hogy ők ketten egyedül utaztak le a partra, vagy saját programokat szerveztek. Gondolod, hogy bánták? :) Sőt! Még egy esti koncertre, és divatbemutatóra is elmentek, nélkülünk! :) Szeretem, hogy ennyire önállóak, és megbízhatunk bennük! ... és egyáltalán! IMÁDNI való kölykök! :))

Az idő, amit nem töltöttünk és nem töltünk együtt, bepótolhatatlan! Azt mondjuk, hogy ez "A szükséges rossz" a céljaink felé vezető úton! De vajon megéri majd? Bizonyosan ki fog derülni! Talán előbb, talán később, lehet, hogy csak az út végén! ... De ezt az utat választottuk, s most ezen kell menni, bármennyire is nehéz! (Lásd: Móricz tollából)

Előző bejegyzés                                               Következő bejegyzés