Ismét ez az ismeretlen, első látásra igencsak hatalmasnak tűnő város, ahol tekintve az egyirányú, egymásba forduló utcákat, már nem is számoltam, a hotel keresése közben hányszor is jártunk ugyanazon az úton. Én navigáltam. :))
Esti órákban érkeztünk és nem volt időnk megcsodálni a várost, magunkba szívni a középkor furcsán tömjénes hangulatát. Leparkoltunk az utcai parkolóban (zárt parkoló hiányában) és elfoglaltuk a szobánkat. Kellemes szoba, kellemes reggelivel. Ám még mielőtt nyugovóra tértünk volna, elsétáltunk a közeli hatalmas térre, a Prato della Valle-re. Ferragosto ünnepén érkeztünk Padovába, ami az olaszok egyik legnagyobb ünnepe és zene, gasztronomia és hatalmas tömeg fogadott minket a téren. Furcsán ünnepelnek ... nagy tér, állnak, és néznek. Na jó...és esznek. (Hmmm??)
Másnap reggel a kellemes reggeli után, a hívogatóan nyitott ablak nézelődésre csábított. Láttam a hotel szűk, macskaköves utcáját, melyet mint folyót a medre, úgy szegélyezte, az egymáshoz épült házak sora. Láttam a közeli kirakatok gazdag választékát, a csendes gyalogosokat, a biciklis és motoros száguldókat, a parkoló autókat.
Meg kell mondjam neked, hogy nem értek az autókhoz. Elmondom neked hogyan készül a falafel, de azt nem tudom, hogy a motorban a pöcök a nagy korong végén mikor lefelé mozog hogyan töltődik fel üzemanyaggal, és a sűrítés után hogyan keletkezik szikra, majd hogyan távozik az égéstermék.
Bár így még korán reggel, halványan ugyan, de derengett valami az autó külső felépítését illetően. Pontosabban szólva a visszapillantó tükrök számáról van szó. Halvány emlékezetem szerint, ezek száma három. Egy belül, kettő pedig kívül, egyik a jobb ajtónál, másik a fontosabb pedig a bal ajtónál... na és pont ez volt az, amit nem láttam. Gondoltam a szemem csal. Elfordultam, majd még egyszer odanéztem. Hiányzott.
Azt hiszem itt kezdődött a bizalmatlanságom az olasz közlekedést illetően.
A szűk utcában, vagy egy őrült motoros, vagy autós, letörte a bal tükröt, amely árván, mechanikájától tartva, hitehagyottan lógott a bal első ajtóról. Megsajnáltam. Főképpen magunkat.
Férjem közelebbről szemügyre vette az áldozatot. A visszapillantó ugyan letört, és a tükör benne eltört, de szerencsére nem esett szét. Így sikerült visszaügyeskednie a helyére, ami annyira jól sikerült, hogy ha kétszer odanézel, akkor látod csak, hogy valami nem ok. :)) Hiába no, az én férjem ... morzsoltam szét egy könnycseppet a szemem sarkában ... :)))) Szeretem.
Meg kell mondjam neked, hogy nem értek az autókhoz. Elmondom neked hogyan készül a falafel, de azt nem tudom, hogy a motorban a pöcök a nagy korong végén mikor lefelé mozog hogyan töltődik fel üzemanyaggal, és a sűrítés után hogyan keletkezik szikra, majd hogyan távozik az égéstermék.
Bár így még korán reggel, halványan ugyan, de derengett valami az autó külső felépítését illetően. Pontosabban szólva a visszapillantó tükrök számáról van szó. Halvány emlékezetem szerint, ezek száma három. Egy belül, kettő pedig kívül, egyik a jobb ajtónál, másik a fontosabb pedig a bal ajtónál... na és pont ez volt az, amit nem láttam. Gondoltam a szemem csal. Elfordultam, majd még egyszer odanéztem. Hiányzott.
Azt hiszem itt kezdődött a bizalmatlanságom az olasz közlekedést illetően.
A szűk utcában, vagy egy őrült motoros, vagy autós, letörte a bal tükröt, amely árván, mechanikájától tartva, hitehagyottan lógott a bal első ajtóról. Megsajnáltam. Főképpen magunkat.
Férjem közelebbről szemügyre vette az áldozatot. A visszapillantó ugyan letört, és a tükör benne eltört, de szerencsére nem esett szét. Így sikerült visszaügyeskednie a helyére, ami annyira jól sikerült, hogy ha kétszer odanézel, akkor látod csak, hogy valami nem ok. :)) Hiába no, az én férjem ... morzsoltam szét egy könnycseppet a szemem sarkában ... :)))) Szeretem.