20. Ancona II.

Ancona, kikötőváros az Adriai - tenger partján,  és Marche régió fővárosa.
Nem igazán a nyüzsgéséről híres város! Mikor megérkeztem, éppen karnevál volt, jelmezes, maszkos felvonulással, de hidd el, hogy a város másik végén azt sem tudták, hogy történik valami a belvárosban… nem volt soha forgalmi dugó, az utcákat nem árasztották el „fekete” árusok a portékáikkal … nem hallottál dudaszót, elvétve láttál csak 1-1 motoros száguldót … még a közlekedési szabályokat is betartották … elképesztő!
A nyugalom városa! De tetszett!

Legfőképpen az tetszett, hogy Ancona, egy picinyke tengerbe nyúló "csücskön" fekszik, aminek következtében, „félszigetszerűen” övezi körben víz … na ezt most jól elmagyaráztam. :) Neve egyébként a görög nyelvből származik és könyököt jelent, így joggal nevezik "Itália könyökének". Bár nem igazán tudom, hogyan jön össze az olasz csizmán egy "könyök", de ez is biztos olyan "olasz" dolog, amit a halandó külföldi nem igazán érthet. ... Tehát! Egy város ahonnan a napfelkeltét és a naplementét is láthatod … ja bocs… elfelejtettem: a tengerből felkelő illetve oda lenyugvó napot! SZUPER! … és a tengerpartjai… hmm… merthogy mindegyik – ahol mi voltunk – más volt. Passetto … Portonovo … Palombina …

A munkahelyünk, Anconától 5km. Eme távolság megtétele a kezdeti időben busszal, majd mikor kedves férjem hazautazott, és elhozta az autónkat, akkor természetesen autóval. Ó, mily kényelem... Felfedezhettük azokat a csodálatos helyeket, amelyeket az előbb említettem.

Passetto (balra) partja ugyan köves, és sziklás, de gyorsan mélyül, így ha már a vízben úszol (amennyiben tudsz) és lenézel a kristálytiszta víz felszíne alá, közelről is láthatod a halakat, a növényeket, a csodás "vízivilágot".

Portonovo partja szintén köves! De! Csakis  fehér, sima felszínű, vastag, majdnem korong alakú köveket találsz a parton! Elképesztő, de így van.

Rettentően kényelmetlen ezeken a köveken ülni vagy feküdni, de a látvány amit a táj szépsége nyújt, szinte feledteti ezt az aprócska kellemetlenséget... mondom, szinte. ...

... és egy kis séta, a köveken való heverés helyett, képes mindent megoldani. :))

Palombina homokos partján elképesztő mennyiségű kagylót és kagylótörmeléket találtunk.  Azt mondanom sem kell, hogy annyi kagylót szedtünk (szedtem) amennyit egy - egy sétánk alkalmával erős férjem hajlandó volt cipelni a hátizsákban... Nehezen bár, de szempillám rebegtetésével, csábos mosolyommal, és vakító zöld szememmel, mégis valahogy, csak rá tudtam venni, hogy a következő séta alkalmával is hozzon hátizsákot. (Bár ez mindig egyre nehezebbnek bizonyult.) Így a lakásunkban fellelhető kagylómennyiséget kilókban tudnám csak megsaccolni... :))

Ekkor már márciust írtunk, és az idő még eléggé hideg volt, egy kis fürdőzéshez. ... de ezt pótoltuk a nyáron.

Gondold el! Öt perc míg a partra leérsz autóval. ... és az egész nap, vagy az egész délután a tiéd, a mediterrán nap melege alatt. :))
Persze erre még várnunk kellett egy kicsit, történetesen 3 hónapot. Májusban, úgy szakadt ránk a meleg idő, mint óvatlan matrózra az árbócrúd.
Persze ezt egyáltalán nem bántuk, hogy így volt. Amikor csak kedvünk támadt lemenni a partra, hipp-hopp, és már napoztunk vagy úsztunk a tengerben. Mindez feledtette velünk a munkánk okozta flusztráltságot, és az ügynökség elképesztő húzásait.

Előző bejegyzés                                                           Következő bejegyzés