Számomra felejthetetlenek a mindig nyüzsgő piacok, az utcán portékáikat áruló afrikaiak ... a boltok kirakatai ... az örökös dudaszó - ami hogy hogy nem, mindig a mi ablakunk alatt szólt. Felejthetetlen a városi közlekedési káosz, az utcára lógó, száradni kiakasztott ruhák ... a szomszédos házban történt rendőrségi razzia... záróra után a fémredőnyök, és a vastag lakatok az üzletek bejáratánál, a csodálatos házhomlokzatok, a piszok és a szemét az utcákon... az eső után eldobált esernyők a város terein.
Egy idő után már nem csodálkoztunk azon, hogy minden utcában minden ötödik épület templom. Kicsi, nagy, közepes, cirádás, furcsa, romos, felújított, gazdag, szegény .... vagy akárcsak egy picinyke kápolna aminek hatalmas harangja van, egy ilyen történetesen az ablakunk alatt.... aminek a szűnni nem akaró dudaszóval kísért hangját a 2. hónap után már nagyon nehezen toleráltam.... ha még egy dudálás, ha még egy harangszó... akkor, akkor.... de csak nem történt semmi változás.... így csordogált tovább az élet haragom ellenére is... és biztos vagyok benne, hogy a jelen pillanatban is így történik. :))
A mindig forgalmas utcákat szegélyező boltok hadának érdekessége, hogy külön létezett a női és férfi ruházati bolt. Együtt nem! A cipőboltban vehettél táskákat, sálakat. De a ruházati boltban nem vehettél cipőt. A húsboltban CSAK húst vehettél, mást nem. Ezt sokszor "demonstrálta" az üzlet kirakata, ahová szívbaj nélkül kirakták a megnyúzott nyulat, fejjel lefelé felakasztva.
"Gyengéim" a sajtboltok voltak! Gondolj csak bele! Egy bolt - tele sajttal! Ó! :))
Természetesen nagyokat sétáltunk, megnéztük a várost, a csodálatos Mergellina – öblöt … sok sok képet készítettünk.
Egy nap elmentünk Sorrento-ba is, ahol oly hideg volt és fújt a szél, hogy nem igazán éreztük jól magunkat, és ezt a táj és a város szépsége sem tudta feledtetni.
Egy nap elmentünk Sorrento-ba is, ahol oly hideg volt és fújt a szél, hogy nem igazán éreztük jól magunkat, és ezt a táj és a város szépsége sem tudta feledtetni.
Klasz volt így, csak mi ketten és senki más! Reggelente egy közeli kávézóban reggeliztünk – kávé és cornetto. Nagyon megszerettem az olasz kávét, és ott, az valami fergetegesen jó volt.
Kibírtuk a szervezett semmittevést, túléltük a nyelvtanfolyamok árnyékát sem érintő foglalkozásokat … ketten voltunk „együtt”, egymás kezét fogtuk … és így senki, és semmi nem ingathatta meg hitünket, és kitartásunkat… Egyetlen dolog vetett csak árnyékot – gyermekeink hiánya.
