Oldalak

14. December

Azok akik nem vizsgázhattak, kaptak egy másik időpontot, de azt már Nápolyban. Mindenkinek sikerült!
Most várhattuk a munkaajánlatokat… no hát azokat várhattuk… decemberben nem hogy munkaajánlat, de még a fű sem lesz hosszabb Nápolyban. 31 napból 25 napot nem dolgoznak! Zoltán nem bírta tovább a strest és úgy döntött, szakít az ügynökséggel, és hazautazik. …

Nincs munka, ki tudja mikor lesz, nem tudta elviselni a bizonytalanságot, és a barátnője távollétét.... feladta. Az olasz ügynökség pofátlanul nagy összeget kért el tőle a távozása miatt, pedig NEM volt az ügynökséggel szerződése… nem volt joguk pénz kérni tőle! Ha mindenféle fizetés nélkül felül az első gépre és hazarepül, akkor sem történik semmi!  Átveréstől bűzlött az egész dolog. Sajnáltuk Zolit, hogy elmegy, és sajnáltuk, hogy lenyúlta pénzét az ügynökség… a nagy semmiért, de nem tehettünk semmit.
Mi is úgy döntöttünk hazajövünk Mo-ra, itt ünnepelni a karácsonyt, januárban pedig visszamegyünk… úgy sem történik addig semmi…! Így lett! Mo-on töltöttük az ünnepeket, majd a dec. 30-án induló repülővel visszarepültünk Nápolyba, Andival együtt.

A szilvesztert, halljatok csudát, az 5. emeleten töltöttük, a bolgár kolléganők társaságában, akik meghívtak minket, és Andit, hogy szilveszteri vacsorával és természetesen a szenzációs játékkal – amivel megismertettük őket -  ünnepeljük meg az új évet.  Fantasztikus élmény volt az a tűzijáték, amit akkor, ott, azon az estén láttunk. Négy órán át, szakadatlanul tartott a folyamatos ropogás, a fények villódzása, és a füst gomolygása …. Az addig autókkal zsúfolt Nápoly olyan kihalt volt, mint macskavadászat után a gazdátlanul hagyott egérlyuk…
A bolgár lányok szerencse-sütiket készítettek, amiből mindenkinek jutott egy … az én sütim „nyersz a lottón” jóslatot rejtette. … Nem nyertem 2010-ben. Egyetlen lottószelvényt sem töltöttem ki… :))

Elkezdődött tehát az új év… s mi tudtuk, hogy minden más lesz mint előtte volt.
Már nincs akadálya az olaszországi munkának, tehát kapni fogunk ajánlatokat ez már bizonyos. Csak a MIKOR-t, azt nem tudni….! Január közepén kezdett elfogyni a türelmünk, amikor még mindig azzal hitegettek, hogy lesz munka, csak ezért vagy azért kell várni….
Andit közben elküldték egy kis falucskába dolgozni valahová a hegyek közé … elvállalta és elment. Hogyne ment volna, mikor végre munkát kapott. Megint egyedül maradtunk a lakásban, de most nem sokáig.
Pár nap múlva újabb három magyar lány érkezett Andi helyére. Pontosabban előbb az egyik lány érkezett, majd pár napra rá a többiek. Velük folytattuk tehát az addigi szokásos életünket Nápolyban. Ami nekik kicsit furcsa volt még, de hamar megszokták a várost, az ügynökség őrültségeit… hamar feltalálták magukat.

Az egyik lányt közülük, aki előbb érkezett a többieknél, szintén Andinak hívták. Vele kerültünk közelebbi kapcsolatba. Kedves, és okos lány, tudja mit akar, határozott tervei vannak.

Előző bejegyzés                                             Következő bejegyzés