Egy nap szokásos semmittevésünket töltöttük az irodában, nagyokat röhögcsélve a bolgárokkal, mert tréningelni az olasz nyelvtudásunkat csak kellett… :)) Rosi beviharzott, és megkérdezte, hogy beszél e valaki németül…
Miiiii??? Azt hittem rosszul hallok! Megáll az eszem… az idő is megállt talán egy percre! Alighogy beszélünk olaszul, Olaszországban vagyunk, olasz melóra várva, és jön ez a nőszemély, és német nyelvtudást kér tőlünk…??!!!Nem tudtam másra gondolni, minthogy a reggeli kávéjában más is volt mint kávé! … Vagy túl sok cigarettát szívott… vagy… megmérgezte körömlakkjának a szaga… vagy egyszerűen csak ilyen hibbantnak született…
Másnap közölte, hogy két magyar (János és én), két bolgár megy állásinterjúra Rapalloba egy szívsebészeti klinikára… gondoltam, megint meghibbant!
De nem, mert másnap utaztunk Rapalloba… valóban…! Vonattal 8 órás út… Az állomáson összekötő várt minket, aki elvitt minket az intézménybe.
Az állásinterjú könnyűnek bizonyult… szokásos interjú, csak olaszul. Igazgatónő, közölte velünk, hogy az ügynökséggel közli az eredményt, mert vannak még interjúra jelentkezők.
A vonat indulásáig, megnéztük a várost. Rapallo gyönyörű! Ligur tengerparton, festői városka, pedáns tisztasággal.
Minden 2. sarkon rendőr, aki, ha nem tudsz átkelni az úton, megállítja neked a forgalmat.
Cuki cukrászdák, elegáns éttermek, pálmafás sétányok …
